„A hiphop, a jazz, az R&B nekem tiszta, nyers és őszinte" - Gently Da Spittah' | Hangfoglalók #22
A hip-hop már gyerekkorában beszippantotta Gently Da Spittah'-t, azaz Sánta Dánielt, akinek később ez a közeg adta meg zenei világának alapját. Az előadó a boom bap, a jazz, az R&B és a reggae határvidékén mozog, miközben személyes és nem ritkán társadalomkritikus szövegeiben a saját útját is keresi. Friss, MegPestesült álom című lemeze az elmúlt hat év lenyomata: budapesti tapasztalatok, régi gondolatok és új felismerések találkoznak rajta. A Hangfoglalók sorozatunk 22. részében a kezdetekről, az új lemezről és a zene önterápiás erejéről is beszélgettünk a fiatal rapperrel.
Menjünk vissza kicsit az időben, kik adták a kezdeti inspirációs löketeket számodra zeneileg, illetve hogyan találkoztál a hip-hop kultúrával?
A hip-hop már eléggé mainstream volt, amikor én megszülettem 2005-ben. Akkor még sokszor be volt kapcsolva otthon a TV háttérzajnak, és emlékszem, hogy néha a VIVA és a Music Television adott le videoklipeket. Ott is viszonylag sokat hallottam, láttam, de a testvéreim is sokat hallgattak rapzenét. Gang Starr, Eminem, Pac, Wu-Tang, stb.. Fura volt, hogy hogyan öltözködnek, mutogatnak, de imádtam az egészet. Kb. ők voltak azok, akik miatt elkezdtem belecsúszni a hip-hopba.
Emlékszel még arra a pillanatra, amikor elsőként vettél a kezedbe mikrofont? Ott és akkor dőlt el, hogy a rappel még lesz dolgod, vagy azért kellettek olyan együttállások, történések, amik még inkább ebbe az irányba tereltek?
Amikor először mikrofont fogtam, az nem csak magam miatt volt. Szinte elvárták tőlem a spanjaim meg az az egy-két idegen forma, akik ott voltak minden hesszelésen. Baromkodni akartam és ezt is imádták, nehéz volt elrontani. Olyan volt a mikrofon, mint valami jogar, ami ha nálam van, akkor én irányítom azokat, akik ott vannak. Ez kellett nekem és nekik is.
Klasszikus zenei háttered van, ma pedig a boom bap, illetve a reggae, az R&B, a jazz és más hatások hangsúlyosak a zenédben. Mi az, ami a leginkább megfog ezekben a hangzásvilágokban?
Ami megfog, az az őszinteség. Kevés olyan zenei stílus van, ami nincs tele feleslegességekkel vagy olyan hazugságokkal, amivel az igazságot akarják elfedni. Illetve, amíg klasszikus zenét tanultam, hányingerem lett a zenei sznobizmustól. A a hiphop, a jazz, az R&B nekem tiszta, nyers és őszinte.
Koncert a Pontoonon
Friss anyagod, a MegPestesült álom utólag lett konceptalbum. Mesélsz arról, hogy hogyan állt össze ez a lemez?
Az elmúlt 6 évem 15 trekkben. Igaz, mióta Budapesten élek, már 4 lemezem jelent meg, de ez külön arról szól, hogy a nagyváros milyen hatásokkal volt rám. Teljesen hétköznapi kérdésekre teljesen hétköznapi válaszok, viszont különleges, egyedi keretekbe foglalva. Egy-egy számot már 3 éve megírtam a lemezre, de idáig váratott magára. A dalok felvétele nosztalgikus volt, hiszen a régi gondolataimat vettem fel régi beatekre, amik még a kollégiumban születtek meg… Imádtam az egészet.
Több új dalod is igen személyes, és a mentális nehézségekről is őszintén beszélsz bennük. Mennyire volt könnyű vagy nehéz ez a fajta kitárulkozás, hogyan élted meg belülről ezt a folyamatot?
Szerintem azért nem éreztem annyira nehéznek, mert tudtam, hogy ezzel segítek másoknak. Ha az ember ezekről beszél, azzal magának is segít. Viszont ez csak az én sztorim, az én döntéseim és azoknak a következményei. Nem egy használati utasítás, csak egy biztatás a srácoknak és lányoknak, hogy beszéljenek, és hogy járják a saját útjukat.
Mondhatjuk, hogy önterápiaként is működött, működik számodra a zenealkotás? Foglalkozol egyébként tudatosan a mentális egészségeddel?
Abszolút kell a lelkemnek a zene. Megnyugtat, rajta keresztül értelmezek dolgokat, amik fájnak vagy boldoggá tesznek. Olyan csatornákat nyit meg, amiken keresztül beszélni tud az ember, ha nincs szó, ami leírná azt, ami benne van. Hogy mennyire foglalkozok a mentális egészségemmel? Hát, igyekszik az ember minél tudatosabb lenni, azt hiszem, de valami úgyis mindig megakasztja. A lehető legtöbb, amit tehetek, az szerintem az, hogy őszintén beszélek arról, ami bennem van.
A szövegeid egyszerre társadalomkritikusak és önreflexívek. Hogyan zajlik nálad a dalírás folyamata? Mi van meg előbb, az üzenet, vagy inkább egy beatből vagy egy adott hangulatból bontakoznak ki a történetek?
Egy feeling köré épül minden. A félbehagyott zenéim azért lettek félbehagyva, mert vagy nem értettem, hogy nekem mit ad a beat, vagy mert miközben írom a szöveget, már másban vagyok, mint amikor az alapot elkészítettem. Bár ebből is sokszor érdekes cuccok születnek, de szeretem, ha érzem az ívét az alkotásnak.
Melyek azok a társadalmi ügyek, témák, amik kifejezetten foglalkoztatnak, de (még) nem született dal belőlük?
Ha valami annyira foglalkoztat, hogy zenét írok róla, akkor majd kiderül. Addig nem akarom, hogy bármilyen szinten összefüggésbe hozzanak olyan társadalmi témákban való állásfoglalással, amit nem tekintek teljesen magaménak.
Maradva még kicsit az albumkoncepcióknál, korábban azt hangsúlyoztad, hogy főként albumokban gondolkodsz, nem csak kislemezekben. Ebben a főként rövid formátumokra optimalizált világban szerinted van jövője a hagyományos albumélménynek?
Jövője nem tudom, hogy van-e. Számomra és szerintem nagyon sok ember számára most felértékelődik az albumok létjogosultsága. Türelem kell, hogy végighallgass egy lemezt, de ezáltal ismered meg, ezáltal tudod meg igazán, hogy most akkor mi van. Az előadó, zenész a hallgató barátja. Ha nem ismered meg, akkor nem tudod, hogy mit üzen neked a barátod. Tökre egy felszínes mentalitás uralkodik a világban, nem alakulnak ki igazán erős kapcsolatok, mert nem ismerjük egymást. Azért dolgozom, hogy újra legyen türelmünk egymáshoz, ne 3 másodperc alapján ítéljük el a zenéről, vagy a másik emberről, hogy továbbgörgetjük-e.
Ha eltörölhetnél napjaink zeneelőállítási vagy zenefogyasztási szokásaiból bármit, mi lenne az?
Semmi. Szerintem mindenki azt csinál, amit akar, úgy, ahogy akarja. Nem akarok boomerkedni, úgyhogy be kellett lássam, hogy minden úgy jó, ahogy van.
Egy kis live így a végére: melyik a legemlékezetesebb koncerted - mint a közönség soraiban állva és mint előadó?
Közönségben állva szerintem vagy DJ Premier, vagy Harry Mack. Igazábol Preemo-t azért mondanám, mert klasszik, Harry Mack pedig egy állat. Teljesen improvizatív minden eleme a koncertjének, egy száma nem volt, ami ne freestyle lenne… Óriási. Előadóként pedig bármelyik az elmúlt 1 évből. Imádtam mindet. Volt egy, amit külön kiemelnék, az pedig a D’Angelo tribiute koncert volt ‘25 októberben. RIP.
Gently a Budapest Parkban
Mit jelent számodra az, hogy bekerültél a Hangfoglaló Induló Előadói Programjába? Miben tud/tudott ez segíteni neked, illetve hol és mikor találkozhatunk veled élőben legközelebb?
Hálás vagyok a programért. Szerintem ez egy eszköz arra, hogy használja az előadó, felesleges túlmisztifikálni. A politikai botrányok miatt sajnos kínos lett az NKA logót megjelentetni bárhol, de a csicska emberektől érdemes elvonatkoztatni és a szándékot figyelembe venni, ami pedig a fiatal, pályafutásuk elején járó zenészek támogatása. Felvettem belőle egy lemezt meg egy klipet, szóval ilyen formában adtam vissza a nekem megszavazott bizalmat es támogatást. OKTÓBER 3-ÁN AKVÁRIUM KISHALLBAN TALI! Peace.
Fotók: Bajnok Áron
INSTAGRAM | FACEBOOK | SPOTIFY | YOUTUBE
A #Hangfoglalók interjúsorozat korábbi részei ide kattintva olvashatók.
Hasonló cikkek

